Élményfestés "Mitológiai kontinuum" - Neoszimbólizmus a 3. ciklusból ÚT A MODERNHEZ, Štítnik

Az év harmadik ciklusa a művészet történetének egyik legradikálisabb átalakulását követi: a kép lassú elmozdulását a vizuális vízió síkjából, a mítoszon és a szimbolikus rendszeren keresztül, egészen annak teljes anyagtalanná válásáig és tiszta ötletté alakulásáig. A szimbolizmus, neoszimbolizmus és az avantgárd irányzatok, mint a szuprematizmus és konstruktivizmus, ennek a fejlődésnek három egymást követő fázisát képviselik – három modell, amelyeken keresztül a művészet felszabadul a tárgyiasságtól.

A neoszimbolizmus ezt a képzeletet személyes, introspektív síkra helyezi. Szukalski, Toorop és Delville saját mitológiáikat, autonóm világokat és vizuális rituálékat alkotnak. A kép archetipikus régészeti lelőhellyé válik, ahol az egyéni mítosz új ikonográfiává formálódik.

A szuprematizmus és konstruktivizmus a ciklust egy ellentétes, radikális gesztussal zárja le: a tárgyiasság megszüntetésével a tiszta forma és tér javára. Malevics a képet elemi formákra redukálja, amelyek „abszolút érzést” hordoznak, míg Lissitzky a síkot konstrukcióvá alakítja – egy új vizuális nyelv projektjévé. Itt a művészi kép rendszerré, architektúrává, ötletté alakul.

A ciklus a „Transzcendens konstrukciók” kiállítással csúcsosodik ki, amely ezeket a három esztétikai síkot egyetlen vizuális és filozófiai egységgé kapcsolja össze. A szimbólum, mítosz és geometria itt egy párbeszédben találkozik, amely a modern művészetet az elképzeléstől a transzcendenciáig mutatja be – a belső képtől a tiszta ötletek konstrukciójáig.