Slovensky (EUR)
Deutsch (EUR)
Polski (PLN)
English (GBP)Élményfestés "Horizont szublimáció" - Romantika a 2. ciklusból MODERN ÚT, Betliar
Ár
5 656,20
Termékkód
PS-343
A „Modern utak“ program dramaturgiai szempontból egy koherens utat mutat be az európai művészet 19. és 20. századi fejlődésében. Három tematikus ciklusban figyeljük a vizuális nyelv alapvető átalakulásait – az expresszív gesztusos kifejezéstől, a táj újbóli felfedezésén át az autentikus formájában, egészen a szimbolizmus introspektív tendenciáiig és az avantgárd úttörő koncepcióiig.
Az év második ciklusa a táj átalakulását követi a szellemi szimbólumtól, a vizuális tényen át, egészen a természet intim jelenlétéig. A romantika, a realizmus és a Barbizoni iskola nem csupán három történelmi szakaszt képvisel – ezek három alapvetően eltérő világkép, három költészet, amelyek formálták az európai festészeti érzékenységet.
A romantika nyitja meg a ciklust, mint a szublimáció és a belső tér esztétikája. Caspar David Friedrichnél a táj mentális tájjá alakul, a meditáció és a csend helyévé. A horizont már nem földrajzi pont – a létezés metaforájává válik, a látható és a láthatatlan közötti szellemi határvonal.
A realizmus ellentétet hoz: a világ, mint tény, mint tapasztalat, amely nem igényel idealizálást. Courbet festészete és az orosz peredvižnici a matéria igazságát, a fény súlyát, a látható imanens logikáját követi. A valóság itt nem válik esztétizálás tárgyává, hanem közvetlen tartalmává a képnek.
A Barbizoni iskola a természethez való visszatéréssel zárja le a ciklust – nem mint szimbólum vagy tény, hanem mint olyan tér, amely saját atmoszférával és saját jelenléttel bír. Millet, Rousseau és Daubigny a tájat a csendjének belsejéből festik: az erdők, mezők és folyók a kontempláció helyévé válnak, nem pedig az értelmezésévé.
Az egész ciklus a „Három fenomenológia a tájról” kiállításhoz vezet, amely összekapcsolja a romantikus transzcendencia keresést, a látható realist ontológiáját és a barbizonian imanenciát egy vizuális egységbe. A kiállítás a tájat a filozófia terének, a belső állapotok tükörképének, de egyben tiszta, semmivel nem feltételes jelenlétnek is bemutatja.